Boldog Karácsonyt! :)

Ezúton köszönöm szépen hogy ebben az évben is velünk voltatok! :) Idén is volt okunk sírni, de a jó Istennek hála nevetni is! Bízom benne hogy a 2013-as évben inkább csak az utóbbira lesz okunk. :) Köszönöm a sok bíztatást és örülök hogy idén is sok jó embert ismerhettem meg!:)
Sajnos nagy veszteség is ért minket a nyár során.... Laci Papa! Örökké a szívünkben élsz!!!
Remélem hogy egyre kevesebb babának szán a sors a miénkhez hasonló utat, de továbbra is nagyon szívesen segítek akinek és amiben tudok!
Békés, boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek és jó egészséget, stabil lépteket az új évre! Váljanak valóra az álmaitok, mi is ezen fogunk dolgozni továbbra is...:)

és még egy történet.....

Ehhez nincs mit hozzáfűzni....
http://www.leukemias.hu/leukemias-gyermekek/j-keve-tortenete/

...

Megvolt az idei év utolsó gyógytornája is. Mondanám hogy jajj de flottul ment, de akkor hazudnék.... Hoztuk a szokásos formánkat... :D Viszont hazafelé elgondolkozott az Úr hogy ha nem tornázik rendesen akkor akár műtétbe is fordulhat a történet és azt Ő bizony nem szeretné. Nahát én sem....úgyhogy remélem hogy most már talán megérti hogy kell ez neki és januárban megmutatja hogy tud Ő ha akar.... :)
Egyébként benne van a pakliban az operáció lehetősége mint ahogy tulajdonképpen felettünk lebeg gyakorlatilag a kezdetek óta. Én sem szeretném, nagyon nem......ezért hiába a torna és masszázs szünet, itthon azért folytatjuk a mókát. A jobb láb csodás, szépen funkcionál, sarok a talajon, stb...szóval valóban szuper! :) A bal pedig ahogy volt mindig is, rosszabb... Nem szabad elkiabálni soha semmit.... Ezt már megtanulhattam volna... A torna közben élesen kijön a két lábikó közötti különbség és most nem a szemellenzős időszaknak van itt az ideje.... Már azt hittem kapunk egy kis szusszanásnyi szünetet, de nem.... és tudjátok mit? Ha nincs szünet hát nincs. Akkor most jól felszívjuk magunkat és megmutatjuk hogy miért is jutottunk el idáig, hogy számunkra nincs olyan cél ami elérhetetlen! :)
Természetesen ha elkerülhetetlenné válik akkor élünk a műtéti lehetőséggel, de addig is megteszünk mindent annak érdekében hogy elkerülhessük...
és itt is szeretném megköszönni Kati néni egész éves segítségét. Nem a munkáját, mert neki ez a hivatása! Örülünk hogy Veled tölthettük ezt az évet is és megyünk jövőre is! :) Nem szabadulsz tőlünk soha! :D

Történetek....emberi sorsok....

Minden ember mögött áll egy történet. Hoztam most egyet Nektek és karácsonyig kaptok is még párat, mert rengeteget lehet belőlük tanulni, el lehet rajtuk gondolkozni és erőt lehet belőlük meríteni.
Az első a koraszülés témakörbe tartozik. Hogy miért? mert minden élet ajándék és csoda. Van aki nem kérte, mégis megkapta. Van aki hiába küzd érte....van aki megkapja ugyan, de nem a lányregényes verzióban.... Soha nem tudhatod mit tartogat számodra a sors, de fontos hogy tudd, nem vagy egyedül! :)
http://www.koraszulott.com/beszamolok/szuloitortenetek/47-koraszueles-ahogy-en-eltem-meg.html

Foci kupa..... :)

Elsőként érkeztünk, utolsóként távoztunk és bár volt közben hiszti, sírás, duzzogás is azért összességében remekül éreztük magunkat! :) Dávid hihetetlen jól védett, nem fél már a labdától és ügyesen használja a kezei mellett a lábait is. :)
Mit mondhatnék? Soha nem lesz számomra hétköznapi dolog egy-egy ilyen esemény és mindig azon fogok izgulni hogy jajj csak a lábai meg ne sérüljenek.....:) és mindig nagyon-nagyon büszke leszek és ilyenkor el merem hinni hogy igen, megcsináltuk. :)
Köszönjük a remek délelőttöt Tibi bácsinak! :) Hajrá Sasok! :))

:)

Nagy templom, rengeteg szülő, lámpalázas csemeték.... Karácsonyi műsor.... :) 

Állt ott ez a pici ember és keresett a tömegben a szemével....aztán hopp, megtalált. Pár másodpercig tartott csak míg a tekintetünk egybevillant, de máris megnyugodott, bátor lett és elmúlt az izgalom is. :) Hát nem fantasztikus dolog ez? :) Van egy ember a nagyvilágban akinek én vagyok a biztos pont, a vár, a menedék, a királylány és a többi.... :))) akinek egyetlen távolból küldött mosolyom elég ahhoz hogy ne féljen.... Nem hiszem hogy létezhet az életben ennél szorosabb szövetség. A mindennapos viták, hatalmi harcok sűrűjében -mert van ám itt bőven ezekből is... :D- egy-egy ilyen összenézős pillanat rávilágít a lényegre, felmelegíti a szívet és a lelket és ösztönöz arra hogy jobb ember legyek, hogy valóban erős és stabil vára lehessek annak a kis életnek aki már maga is szárnyal......de azért mindig keres a szemével.... :) Adja az ég hogy mindig így legyen és mindig ugyanezt érezze mikor majd így összenézünk. Anyukának lenni jó! :)

Azok a szépséges bokák... :))

Ha csütörtök akkor gyógytorna.:) Kelünk, indulunk, megyünk lelkesen.... :) Szeretjük Kati nénit, ma már a tapaszokat is megkedvelte az Úr.....de.... Mi a fészkes fenét csináljak hogy ha nem is dalolva, de önként és aktívan részt vegyen a feladatokban??? Hogyan kéne rávezetnem egy majdnem hat és fél évest hogy ez érte van, jó neki és nagyon is szüksége van rá? Van már itthon is bordásfal hogy azokat is kiélhesse rajta amiket egy kisgyerek lát benne mint lehetőség -pl ez egy felhőkarcoló amiről életveszélyes ejtőernyős ugrásokat lehet végrehajtani az előtte elterülő óceánba... :))) - de a gyógytornán is játékos formában kapja a feladatokat amúgy is.... és mégis dacol, sztrájkol, tüntet... Makacs mint az anyja.... :D Mindenesetre ötleteket várok! :)
de ami miatt ma is úgy éreztem hogy írnom kell az az a pillanat volt mikor kivételesen tette a dolgát és én elnéztem a bokáit...és láttam őket....és soha még ilyen szépek nem voltak szerintem! :) Amikor született nem igazán nyílt alkalmam más dedek tappancsait vizsgálgatni. Így aztán elég sokáig nem láttam a különbséget sem az Úr csodacsattogói és a "normál" lábikók között. Később meg akaratlanul is ezt néztem meg minden utamba kerülő gyereken....és akkor már persze láttam hogy aha, ez meg ez itt nekünk másképp áll, néz ki, tartja, stb... de ahogy ma elnéztem ezt a két is pipaszár lábikót csak az villogott az agyamban, hogy ajha, milyen szépek a bokái.... :)))
Szóval én most örülök és arra kérném a drága jó Jézuskát ha épp van rám is egy fél perce hogy hagyja meg nekünk a jelenlegi állapotot lábikó fronton!!! és cserébe esküszöm hogy hihetetlen jó leszek! :) de tényleg, annyira nagyon jó lenne ha ez már mindig így maradna....
A kép már itthon készült, mert persze a mese nézés alatt megjött az ihlet is és csak nekiállt magától csinálgatni a mai feladatokat.... :))
Íme az a két lábikó amiken az én nagyszájú kis focistám rohangál... :))) :

és még valami, mert ismétlés a tudás anyja az pedig hatalom mint tudjuk és gondolkozni nem fáj...: a tapasz egy fantasztikus eszköz, én nagyon hasznosnak tartom még mindig. DE! önmagában nem segít! A gyógytorna és a tapasz édestestvérek és akkor tudnak eredményeket produkálni ha kéz a kézben járnak... és még mindig nem ragasztgatunk otthon lelkesen, mert ehhez bizony a lelkes de laikus anyukák nem értenek! Hagyjuk ezt a feladatot a gyógytornászra! Aztán pedig csodáljuk az éppen aktuális színkombinációt! :)))

Az első önálló lépések... :)

2007 december hatodikán tette meg Dávid az első önálló lépéseit. :) A Dédihez indult nagy lendülettel. :)

Télapó itt van.... :)))

Mindenkinek vidám Mikulás várást és boldog ajándék bontogatást kívánunk! :)

Az én kis focistám! :))))

Masszázs.... :)

Ma masszázsra mentünk Dáviddal. Fura volt az új hely, új környezet, új ember, új módszer, de tetszett amit láttam és még a masszőrnő is szimpatikus volt első blikkre Dávidnak és nekem is ami nagyon-nagyon fontos! Ha nincs bizalom nem működőképes a dolog. Szerencsére az Úr közreműködő volt és még élvezte is a masszázst. :) Ahhoz pedig hogy a lábikók szempontjából is meg tudjam ítélni a dolgot nyilván több idő és kezelés szükséges, de bizakodó vagyok és remélem hogy megtaláltuk a helyünket újra. Most így érzem. :)
Természetesen a gyógytorna marad! Kati néniről semmi pénzért nem mondunk le úgyhogy holnap reggel nyolckor fitten-frissen ott leszünk! :)
Ma ismét elmondhatom hogy épp a hegytetőn vagyunk és nagyon bízom benne hogy most aztán jó sokáig nem is jön lejtő..... :)

:)

Sajnos csupán lélekben lehettünk ott, de készült egy videó a rendezvény alkalmából amit ezúton is köszönök! Már nem tudom hányszor néztem meg, de még nagyon sokszor fogom az biztos, mert annyira jó ezeket a kis hősöket látni! :) Erőt ad a mindennapokhoz! :) és ami nekem különösen kedvessé teszi az az hogy az én babám -mit babám, a NAGYfiam :)- is szerepel benne... :) A Gurulófesztiválos kép az ami bekerült és így a mi nagy sorsfordító eseményünk már ilyen formán is meg lett örökítve... :)
A mi kis Hőseink... :)

Koraszülöttek Világnapja :)

Bizony az lesz november 17-én!:) Akit érint, vagy aki kíváncsi arra mit is jelent egy gyermek számára, egy család életében ha a baba korábban érkezik az menjen el! :) Én szeretnék, de miután nem a szomszédban van és az időjárás sem túl kedvező elég necces a történet....
Amúgy érdekes, de én ezen a téren mindig amolyan senki gyerekének érzem magunkat mert ha bravúrosan is, de mi kihúztuk a 33. hétig és a korán is csupán két hetet vendégeskedett a fiatalúr.... Dongaláb fronton meg ugyanez a szitu, mert ott meg bejön az hogy ja, de Dávid még korábban is érkezett... Olyan ez kb mint mikor anno neurológushoz mentünk a megkésett mozgásfejlődés miatt és azzal a véleménnyel tértünk haza hogy vagy a gipszek miatt maradt le az Úr, vagy amúgy is lemaradt volna a koraszülöttsége miatt... Csak az biztos hogy semmi sem biztos. :D
Mindenesetre én nagyon-nagyon tisztelem az összes olyan pici embert aki már a kezdésnél komoly harcot volt kénytelen vívni, az Ő szüleiket és egyáltalán nem utolsó sorban a koraszülött osztályok dolgozóit!!!
Fontos hogy beépüljön a köztudatba hogy a koraszülés létező dolog, bárkivel bármikor megtörténhet és hogy ezek a gyerekek és a családjaik megkapjanak minden létező és lehetséges szociális és társadalmi segítséget!
/A Jézusom de kicsi ez a gyerek és a de jó Neked hogy a végét kihagytad nagyszerű felkiáltások ugyanis nem segítenek. Utóbbi  bennem mély nyomokat hagyott és a mai napig ütni tudnék érte..../
Szóval remélem sokan elmentek a rendezvényre és hogy mi is ott leszünk! :)

bari-kád.....:))

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy élünk még csak éppen tombol nálunk a bárányhimlő ami miatt BARI:)kád alá kerültünk...:)
Természetesen tapaszok most is vannak a lábikókon, de a héten az őszi szünet miatt most a gyógytorna kimarad. Tekintettel a pötty helyzetre ezt most amúgy is mellőznünk kéne sajnos. Itt egyébként a helyzet változatlan... Továbbra is nagy lelkesedéssel indulunk csütörtök reggelenként, de aztán az Úrból rendre előtör a makacsabbik énje.. Őszintén minden tiszteletem Kati nénié, mert tolerálni tudja és azért csak elvégzi a Mr a feladatokat is...:)
Addig is míg újra be nem indul az élet lábikó fronton is hoztam egy nyári képet ami nagy kedvencem, mert semmi dolgunk nem lévén fedezd fel városodat játszottunk és mert a futópályát meglátva gyermek vidáman nyargalt rajta fel-alá...:))

A tapaszokról...

Meglepődtem a sok kérdésen amiket a tapaszok kapcsán kaptam. Azt gondoltam hogy ez egy szélesebb körben ismert és alkalmazott terápiás eszköz, de örülök hogy fel tudtuk rá hívni a figyelmet.:)
Az alábbi linken olvashattok arról, hogy mi is ez valójában:
http://3nstex.hu/termekleiras

Amit kiemelten fontosnak tartok az az hogy csak szakember helyezze fel a tapaszt-tapaszokat! Így lehet csak valóban hatásos. Ez sem a csináld magad kategória...

és egy kép a frissen felhelyezett tapaszokról a világ legcsodásabb lábikóin:))):

Ovi foci :))))

Már az ovi elejétől nagyon-nagyon szeretett volna Dávid is a csapat tagja lenni, de várnunk kellett.....és csak vártunk és vártunk..... Közben rengeteget "edzettünk" -már amennyire azt egy focihoz nem értő anyukával lehet:))- parkban, játszótéren és még a lakásban is....:) Idén nyáron pedig vettünk egy szép zöld mezt is, abban bízva hogy ősszel már komoly szerepe lesz....és lett is!:))) Amit három évesen kívánt és amit azóta is töretlenül akart az most teljesült!:)) Dávid is ovi focis lett!:))
Eddig péntekenként mindig kisírta, hogy délben jöhessen haza. Ehhez képest ma elém álltak a kis barátjával és arra kértek, hogy nehogy elhozzam Dávidot pénteken ebéd után, mert délután ovi foci lesz!:)) Dehogy hozom!:)) Úgy örülök hogy örül, hogy még az esti mesét is szüneteltetni kell két percenként, mert eszébe jut valami az edzésről....:)) Büszke vagyok Rá nagyon!:))
és köszönjük mindazoknak akik egyengették-egyengetik a lábikók útját és mindezt olyan jól, hogy gond nélkül rúghatja a bőrt Ő is!:)) Laci Papa mindig azt mondta majd gondoljon rá ha ott lesz a csapatban Ő is.... Én gondoltam. Az első akinek elújságoltam volna a nagy hírt az Ő volt, de tudom hogy látja fentről és azt is hogy mit mondana.....:))
és hogy még egy jó hír is legyen: a tapaszok annyira kitartottak -azaz a kis focista annyira okosan viselte őket:))- hogy csak ma este szedtem le az utolsó darabot....:)))
Leírnám ha tudnám mennyire nagy dolog számomra az hogy Ő is focizhat és hogy mekkora boldogsággal tölt el, de egyszerűen nem lehet, mert erre nincsenek szavak....:) Repkedünk!:))))

Kis tündér...:))

Tegnap találkoztunk egy kis tündérkével.:) Ő még az út elején tart és két hatalmas gipsz csizmával éli a mindennapjait. Nekem ez a látvány nem fura, nem ijesztő.....de már szinte el is felejtettem hogy másoknak bizony az lehet. Pedig anno mi is megkaptuk a kérdéseket: Jézusom, eltörött a lába?.... Hát mit csináltak ezzel a szegény gyerekkel?...stb, stb..... Én értem és megértem hogy kívülállóként egy gipszes pici látványa megdöbbenést vált ki az emberből, de érdeklődni normális stílusban is lehet. Egy ilyen élethelyzetben van az embernek éppen elég gondja-baja. Semmi szüksége arra hogy még szörnyülködni vágyó egyének is betalálják...
Ha találkoztok olyan picivel aki egy vagy két hatalmas gipsz csizmát kénytelen viselni és elviselni akkor inkább mosolyogjatok rá és kívánjatok az anyukának minden jót és kitartást! Ezzel sokkal többet segítenétek!;)
Mi innen is üzenjük, hogy a kisasszony egy kis tündér és bár várnak még Rátok nehéz pillanatok, de nagyon jól csináljátok és eljön az a nap mikor ez a kis hercegnő épp úgy fog körülöttünk futkosni, mint azt Dávid tette tegnap!;):)

Segítsünk!

Rinátért....

A fenti link egy facebook eseményhez juttat... Nézzétek meg. Nincs mit hozzáfűzni... Aki tud kérem segítsen!

Két tapaszos az Úr....:))))

Ezt is megéltük.....:)) Mindkét lábikón ott van a szép kék tapasz...:)) Nagyon nem tetszett az Úrnak és nagyon nem akarta, de cserébe liftezhetett nem is keveset és megszemléltük azt is hogy hogy halad a kórháznál az építkezés.....:))
Nagyon várom azt a napot mikor végre tudatosul benne hogy a gyógytorna, stb neki jó és érdeke és nem kell mindig trükközni, húzkodni, egyezkedni vele.....de úgy érzem ez még picit messzebb van.....:) Addig is köszönjük Kati néni türelmét, mert hozzánk aztán kell....:))

......

Érik már bennem egy ideje ez a bejegyzés, csak ülepítettem a mondandómat, hogy ne legyen túl nyers....
Mostanában túl sokszor kapom meg azt hogy Dávid lábainak az állapota biztos nem is volt olyan súlyos, de olyan is akadt aki szerint nem is dongalábakkal született..... /nem, csak szórakozásból gipszelgették, mert épp rohadtul ráértek..../. Mindezt pedig azért mert soha nem volt műtve egyik lábikó sem... Hát nem. Ha úgy öt és fél éve másképp döntök akkor mindkét lábán nagy műtétet hajtottak volna végre.... Biztosan azt is csak viccből, mert nincs jobb dolguk...
Nagyon nehéz döntést kellett akkor hozni, vállalva minden következményét és rálépni egy olyan útra ami ismeretlen volt és nem csak számunkra... Elindultunk és járunk rajta töretlenül azóta is. Eddig egészen úgy néz ki hogy nem is hiába...
Nem tudom mi lett volna ha megműtik, nem tudom hogy másnál beválna-e a mi módszerünk... Épp ezért olyan nehéz helyzet ez... Én anno arra gondoltam hogy ha megműtik az már visszafordíthatatlan, ott már nincs B verzió... Ellenben ha nincs műtét de mégsem sikerülne a más alternatíva még akkor is bármikor meg lehet operálni a lábikókat ha szükséges.
Én tudom honnan indultunk, hova jutottunk és hogy mennyi munka, fáradtság, könny, nehéz pillanat van ebben benne.....és megérte. Maximálisan! Ha elölről kéne kezdeni sem döntenék másképp.
Mindemellett én nem ítélek el senkit aki a műtét mellett dönt. Ő úgy látja, érzi helyesnek és én hiszem hogy egy szülő érzi és el tudja dönteni hogy mi a jó a gyermekének.
Csak mostanra nagyon elegem lett abból hogy még nekem kéne bizonygatni hogy de bizony, itt is nagyok voltak a bajok... Nem fogom. Az egyetlen ember aki megítélheti a döntésemet az Dávid. Ha majd felnőtt lesz és átlátja az egész helyzetet mondhatja azt hogy jól vagy rosszul csináltam a dolgomat. Én bízom benne hogy a továbbiakban is ilyen szépen alakulnak a dolgok és nem lesz oka a negatív kritikára.
Én többnyire azzal a gondolattal kelek és fekszem hogy legyen vele minden rendben és őszintén hálás vagyok a sorsnak amiért mindig elénk küldi a megfelelő embereket és haladhatunk előre. Ezt máshogy nem lehet csinálni csak pozitívan és töretlen hittel és ezért nem hagyom hogy negatív megnyilvánulásokkal mérgezzenek engem teljesen mindegy hogy milyen indíttatásból és hogy ki az....
Igen, mi a napos oldalon vagyunk és én bármit megteszek azért hogy ott is maradjunk! és ezért nem fogok elnézést kérni senkitől!
Na.....ennyit akartam.:) és nem szerettem volna ezzel megbántani senkit, pont ezért nem is sorolom fel a konkrét eseteket és személyeket. Ez amolyan tudd hogy értsd helyzet...;)

Kinőni maximum a ruháit fogja....:))

Tegnap hat éves státusz vizsgálaton jártunk. A védőnéni -akinél mi újak vagyunk és egyébként kifejezetten kedves hölgy- megjegyezte hogy Dávid papírjain az áll hogy kétoldali dongalábbal született. Majd megkérdezte hogy elmúlt vagy kinőtte, mert Ő nem látja rajta....:) Elmondtam hogy ezt kinőni nem lehet és elmúlni sem tud.:) A következő megállapítás az volt hogy akkor biztos nem volt olyan súlyos.... Elmeséltem hogy hány helyen jártunk és hogy mindenhol kétoldali nagyműtétet javasoltak.....és aztán pár szóban azt is hogy milyen utat választottunk az operációk helyett.
Nahát....egyrészt ez így nagyon jó, mert ahogy a védőnéni úgy mások se mondanák meg soha hogy bármi probléma is volt/van a lábikókkal. Ergo nagyon jó munkát végeztünk.:) Másrészt meg ebből is látszik hogy mennyire keveset tudnak a dongalábról az emberek. Ez egyrészt nagyon jó, mert azt jelenti nem érintette őket a dolog! Másrészt meg azért nem lenne baj ha akik gyerekekkel foglalkoznak legalább azok az emberek rendelkeznének ha többel nem is, de alap információkkal ebben a témában....
Mi meg amúgy jól vagyunk.:) Hivatalosan a fiatalember 120 cm és majdnem 22 kiló.:) Hol van már a 44 centi és a két kiló?:)))
Gyógytornán is jártunk és ezúttal csodaszép királykék tapasz került a bal lábikóra ami még most is rajta van!!!:)
Nagyon szép hétvégét kívánunk mindenkinek!:)

mini jubileum....:))

Az anyukák agya valami eszméletlen....:)) Rendszeresen elfelejtem hogy a kedd gyümölcsnap az oviban, hogy miért is indultam a boltba, stb, stb.....de arra tisztán emlékszem hogy éppen egy éve vettük meg az első sima cipőit az Úrnak!:))) A hisztit amit a boltban levágtam meg bízzunk benne hogy mindenki más agyában sűrű homály fedi....:))))) Na és egy picivel több mint egy éve járunk Kati nénihez, a gyógytornászunkhoz is.:) Szóval ma is jubiláltunk....:)))
A képen a fiatalember épp rendkívül fontos információkat oszt meg a macskával arról, hogy hogyan kell sárból tapasztva házat építeni....:)))) :

kreatív vacsik és az Úr ha alkot...:)

Természetesen amellett hogy életünk központi ügye és kihívása a lábikók épp aktuális állapota, azért többnyire épp úgy töltjük a napjainkat mint bárki más.:) A kis két kilósból egy szép szál és igen-igen makacs kis legény cseperedett.:) Egy mai eset ami abszolút hűen tükrözi a fiatalember stílusát és észjárását :) :
Szülői után nézegetem Dávid új művét a falon. Címe: szüreti séta. Aztán óvónéni elmesélte a történetét is...:): a feladat az volt hogy rajzolják le a gyerekek magukat a szüreten. Dávidom viszont csak szőlő tőkéket, utat és felhőt kreált. Ezután a párbeszéd óvónéni és Mr. Makacs között kb így zajlott:
-Dávid! Nem ez volt a feladat! Hol vannak a képről a gyerekek?
- A gyerekek még a buszban vannak!
- Na jó, de hol van a busz? Az sincs a rajzon!
- Azért mert még nem ért oda....
Ennyi......:D....de mert a fiam igazán nagyvonalú azért lerajzolta barátját Balázst és saját magát....:)) A többiek biztos éppen másfelé jártak.....:D

Mindemellett -habár csak 21,4 kg- Dávid imád enni és még jobban szereti és nagyra értékeli ha az étel szépen és ötletesen van tálalva.:) Én ezt igyekszem is teljesíteni minden este ahogy a képeken is látszik, de nagyon szívesen fogadnék ötleteket Tőletek is, mert kezdek belőlük kifogyni...:)

Az utolsó képen pedig az országos cimborájával, Rozsdás Tomival látható.:) Ők így alszanak.....:))

Tapaszoska...:) avagy újabb módszer a siker felé vezető úton...:))

Mi is az a tapasz? - A kinesio taping egy terápiás módszer, melyet akut és krónikus mozgásszervi megbetegedések kezelése folyamán alkalmaznak. A kinesio tape valójában egy rugalmas pamut szalag, mely helyes alkalmazás esetén csökkenti a fájdalmat, gyorsítja a gyógyulás folyamatát és segíti az izmok helyes működését. 

Kati néni -a gyógytornászunk:)- már eddig is ajánlotta, de az Úr makacs... Úgy döntött nem akarja és emellett fixen ki is tartott.... Úgy kb kismilliószor magyaráztam el több módon is neki hogy miért is kell neki ez a tapasz és mennyire nagyon jó is lesz ha már lábain lesz. Megértette, helyeselt és aztán mégsem engedte.... Na de ma megtört a jég! :) Legalább a bal lábikóra -kezdetektől az a "rosszabb"- felkerült a tapasz végre!:)) Cserébe annyit kért hogy továbbra is az én ágyamban aludhasson....:)) 
Felragasztásnál még nem akarta hogy kilógjon a zokniból is a helyes kis zöld csík, de mire átértünk az oviba már rövidnadrágért reklamált és legközelebb Ő is zöld-fehér variációt kér, mert Kati néni azt mondta hogy az ETO-s focistáknak is olyan van.....:)))
és a kép amin full kóma, de már tapaszos:)):

Gurulófesztivál....ahol helyükre kerültek a dolgok...:))

Van Győrújbaráton egy remek esemény.....a Gurulófesztivál.:) Picik (akadt egy éves induló is:)) és nagyok kettő vagy éppen több kerekes versenye, de leginkább szuper élményeket nyújtó rendezvénye ez.:)

Idén Dávidom is indult. Rettenetesen izgult és félt, hogy vajon tudja-e teljesíteni a távot Ő is, de végül csak elindult a kis pótkerekeivel...:)) Én ott futottam végig mellette és hatalmas élmény volt beérni a célba együtt és látni az örömöt az arcán...:)) Megcsináltuk, ketten együtt, épp úgy ahogy szoktuk és nyertünk.....nem is keveset...:) Még tavaly történt valami ami miatt Dávid minden önbizalma megszűnt és bár dolgoztunk rajta, hogy ez változzon sajnos nagyon lassan haladtunk.... Viszont miután célba értünk és Ő átvehette az érmét egy csapásra megváltozott minden....:)) Picit később megkérdezte Dávid mi is az a dongaláb. Eddig nem nagyon kezdeményezett beszélgetést a témában. Hát most kiveséztük..... Majd Ő összegzett: lehet hogy nekem az van, de én is betekertem és érmet kaptam! Én is jó vagyok!........ Igen kisfiam, jó vagy.....nekem a legjobb és ha kell lefutom Veled a maratont is ha egyedül nem menne, mert nincsenek határok! Ha mégis akkor csak azért, hogy legyőzzük őket......:)) Csodás nap volt....ezekért érdemes élni!:) Örülök hogy ott lehettünk!:) Megyünk jövőre is, de már két keréken majd........:))

Cipő arzenál + egy szandi....:)))

Az egész úgy kezdődött hogy tegnap sikeresen találtunk szandit. Az első boltban, az első pár jó is lett.:))) Aztán ma reggel nem kicsit késtünk a gyógytornáról és utána engem elkapott a Jézusom, ez egy soha véget nem érő játszma és menni fog ez nekem mindig vajon??? para..... Ezt enyhítendő pedig a Vásárcsarnokba keveredtem ahol két sárgarépa méregetés között egy cipőboltba botlottunk...:)))
Imádtam ezt!:))) Kedves eladó, nekünk való cipők és még az Úrnak is bejöttek elsőre.....:))) A betét is simán belefér mindegyikbe.....hát mi kell még egy jó naphoz?:))) /mondjuk nekem egy pohár jó bor, de majd szombaton lesz olyan is...:))))/
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!:)))

Ovi, torna és úszás újratöltve...:))

Sikeresen megkezdte az Úr az ovit.:) Élvezi hogy Ő most már nagy nagycsoportos és igazán türelemmel és okosan viszonyul a kicsikhez is.:)
Csütörtöktől gyógytorna újra -már várjuk:))- és indul az úszás is ismét. Esténként pedig én masszírozom a lábikókat. Ez többnyire röhögésbe fullad, mert ilyenkor Dávid navigál, a macska nyalogatná a lábairól a babaolajat és a malac is max hangerőn visít.....:)) Én meg felváltva kiabálom hogy: ne magyarázz, ne nyalogassad, ne visíts kérlek szépen......:)) Hogy aki ezt csak hallja miket gondolhat azt inkább nem akarom tudni...:))
A lényeg az hogy Dávid továbbra is jól van és semmi nem akadályozza meg abban hogy tulajdonképpen átrohanja és focizza a napjait...:)

Aranyos kezdet...:))

Megkezdődött a paralimpia és mi mindjárt egy arany éremmel nyitottunk!!!:)))) Nagy gratula Sors Tamásnak itt is, innen is!:)))
Csak így tovább!:) Hajrá Magyarok!!!:)))
Remélem Ti is nyomon követitek az eseményeit....mégha kis hazánkban nem is közvetítik ami nagyon nagy szégyen......
Azóta pedig erre jutottam:
Én is nagyon szomorúan realizáltam, hogy nem tudom egyenes élő adásban nyomon követni a paralimpia eseményeit... Megvan erről a véleményem, de azon agyaltam hogy mit tehetnénk azért, hogy ez változzon a jövőben. Arra jutottam, hogy nézzük a lehető legtöbben az összefoglalókat, hátha a magasra szökő mutatók a jövőben több műsortér juttatására ösztönzik az illetékeseket....na és hallassuk a hangunkat, miszerint nekünk minden egyes magyar sportoló számít! mert egy a szív és egy az érzés! Hajrá Magyarok!!!:)))

Kicsi ország vagyunk, sok a gondunk-bajunk mostanában, de mutassuk meg hogy tudunk nagyok lenni! Talán épp most jött el annak az ideje hogy fény gyúljon a fejekben és az elfogadás, az esélyegyenlőség ne csak szépen hangzó szavak legyenek!

Csoda az élet....:)

csoda fiú:)


Nézzétek meg a linket! Most találtam. Egy újabb bizonyíték arra, hogy az álmok igenis valóra válhatnak!
Ezt a fiút a szíve hajtja és ez látszik!:) Az életnek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz hogy csodás legyen....:) Elég ha hiszünk, érzünk és átlépve a korlátainkat megyünk előre az álmainkat követve!:)
Részemről minden tiszteletem a kisfiúé és szorítok, hogy elérje amit akar és hogy felnyissa az emberek szemét és lássák meg végre, hogy mi is az ami igazán számít!

fújHATod.....:)))))

Alternatív szülinap.....:))) Nyilván nem tartjuk meg, de azért nekem mindig eszembe jut.:) 

Bakonyi Levi- Mosoly herceg:)

Arra kérlek Titeket, hogy kedd délelőtt gondoljatok Levire!
Ő egy nagyon bátor, okos és csupa mosoly kisfiú. Megismerhetitek kicsit jobban és megtudhatjátok hogyan segíthettek neki az alábbi facebook profilra kattintva:
https://www.facebook.com/legyszivessegitsnekem.koszonom


Emberségből, szeretetből náluk biztosan nincs hiány!:) Minden fotójuk megsimogatja az ember lelkét.:)
Hajrá Levi és Anya! Ügyesek lesztek!!! Szorítunk nagyon!!

Drága sorstárs Anyukák!:)

Szinte kivétel nélkül úgy kezditek az első nekünk küldött leveleteket, hogy ne haragudjak a zavarásért.... Dehogy haragszom!:) Nem kell szabadkozni! Nincs hülye kérdés és nincs zavaró levél a témában! Sokan vagyunk és sok félék, de a célunk közös. Mind mosolyogva szeretnénk nézni a vidáman futkosó csemeténket:) úgyhogy tessék csak írni bátran és én amint tudok válaszolok!:)
Egyébként itt minden oké, élvezzük a szünidő utolsó napjait.:)
Kedden először fogom én masszírozni Dávidot Laci bácsi helyett.... Izgulok, nagyon.... Masszíroztam én a lábikókat eddig is itthon, de azért az más.... Most már nem tudok kérdezni, nem lesz válasz az ugye így jól csinálom kérdésemre... Folyamatosan a Laci papától tanultak járnak az agyamban és bízom abban, hogy vezeti majd a kezeimet.... Mindenesetre csoki és telefon már bekészítve...:)

Emlékül......

Míg élünk hálás szívvel fogunk Rá gondolni és emlékét Dávid is őrzi majd, mert nem hagyom azt megfakulni.
Hálás vagyok a sorsnak amiért Őt az életünkbe küldte. A járás képességét adta Dávidnak és ennél többet is, a szeretetét. Rengeteget beszélgettünk az évek során és azt mondhatom örülök hogy ismerhettem Őt.
Élete 81 éve során megélt sok mindent és rengeteg kisgyereken és felnőtt emberen segített.
A hiánya betölthetetlen űrt hagy maga után, de a sok beszélgetés, nevetés és még a viták is mosolyt csalnak az arcomra.
Köszönöm!!! és ez a szó nagyon kevés azért amit kaptunk tőle, de tovább él Dávid minden egyes lépésében és míg ezek a lábak ezen a földön járnak, addig Ő is, Laci papa is itt lesz velünk.
és ahogy Dávid megfogalmazta: akkor Laci bácsi már ott van a mennyországban ahol a ménfői Dédi is és ha a cica mennyországban tejecske folyó van, akkor Laci bácsinak legyen bor és tea.....:) Így legyen és dalolja a nótáit vidáman míg majd újra találkozunk!:)
Isten Veled Laci bácsi/papa!

"Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!"

és valóban. Sokszor úgy hogy aki szolgáltatja még csak nem is tud róla.
Az ember ugyanis sokszor elfárad az úton amit be kell járnia. Minden megmászott hegy után egy völgy következik, mert a hegytetőn soha nem üldögélhetünk sokáig. A végcél persze az hogy ott maradjunk és onnan csodálhassuk a világot, de ehhez nagyon sokszor meg kell járni a felfelé vezető utat újra és újra..... és ez bizony nehéz. Hajtja az embert a szíve, a hite és a cél amit kitűzött maga elé és amit soha semmiért nem adna fel. Mégis megfárad néha és csak keresi a kapaszkodókat, csak annyi szünetet kérne hogy épp levegőhöz jusson..... és amikor úgy érzi már csak a lábai viszik tovább, de eltűnt a fény, na akkor jön valaki aki meghozza azt a bizonyos zenét. A zenét ami újra erőt és lendületet ad, amire még akkor is emlékezünk mikor épp táncolni sincs kedvünk. Sőt, leginkább akkor villan be és láthatatlan kézként húz fel a hegytetőre.:)
Mindannyian lehetünk azok akik a zenét hozzák, de mindannyiunknak szüksége van arra hogy valaki nekünk zenéljen. Adok-kapok. Erről szól az élet és én biztosan tudom hogy míg él a szívünkben a dallam addig nincs vége, addig mindig lesz út amire léphetünk. Ha pedig csak egy ösvényt találunk akkor majd kitapossuk és sztráda lesz belőle!:) 
és hogy értsétek is miről beszélek én itt kicsit furán:): Dáviddal megéltünk már sok nehéz napot, letöröltünk sok könnyet ahhoz hogy most ott tartson ahol és mert én felnőtt és édesanya vagyok hiába az éppen pozitív állapot, én mindig aggódva nézek előre. Azt az utat amit bejártunk már ismerem, de mint mások sem, én sem tudhatom milyen lesz ami még előttünk áll. Itt most csak a lábikók szempontjából közelítem meg a dolgot /amúgy természetes én is rendelkezem az összes paraanyus parával a lábikókón felül is...:)))/. Sokaknak próbáltam és próbálok segíteni és nagyon-nagyon jó érzés az, hogy erőt tudunk adni a puszta létünkkel, hogy Dávid erőt adó példa lehet. Hálás vagyok ezért a sorsnak és tiszta szívből őszintén remélem és szorítok azért, hogy minden dongalábbal érkező baba elérje a kitűzött célt és szaladgálhasson majd önfeledten! Én magam is a pozitív példákból igyekeztem és igyekszem erőt meríteni és a sors elém is küldte őket. Egyszer még nagyon a dolgok elején, másodszor pedig az elmúlt hétvégén. Mert nincs annál nagyobb motiváció mikor olyan felnőtteket látok akik szintén gipszekben kezdték és ma abszolút teljes életet élnek, sőt.... Szóval köszönöm a zenét!:) Ismét van mire táncolnunk és most már tudom, hogy ez a lendület kitart végig.....:) Anno megálmodtam egy új kis életet. Megadatott. Aztán arról álmodtam hogy járni fog. Megadatott. Eddig is hittem, de most már biztosan tudom, hogy az az álmom is megadatik miszerint egészséges, erős férfi lesz majd az én babám.:) Addig pedig majd felsegítem én ha megbotlana....a zenénk már szól....:))

Nagyon nyár van....:))

Megvagyunk és jól is vagyunk.:) Nyaraltunk külön-külön és élvezzük a nyarat együtt is.:) A héten lovas táborban van az Úr reggel nyolctól délután négyig és amint az az első képen látható ki is fárad rendesen...:)) Azt mondják fut-szalad egész nap és hihetetlen módon imádja a kutyákat a "tanyán"......:) Ezt talán tőlem örökölte....:))) A lényeg hogy a napjai maximális vidámsággal telnek és ez marad is így........:))

Hat éves az Úr....:)))

Holnap már a hatodik születésnapját ünnepeljük..... Hihetetlen...... Repül az idő...:)) de én még mindig magam előtt látom azt a pici csodát, a kis két kilós csomagot aki elrabolta a szívem és megtanított arra hogy milyen igazán, feltétel nélkül és végtelenül szeretni.:) Sosem felejtem el mennyire fantasztikus érzés volt először a karjaimban tartani, vagy az első otthon töltött éjszakánkat, vagy az első lépteit......:)
Köszönöm a sorsnak, hogy elküldte hozzám ezt a pici embert és szerethetem, az édesanyja lehetek!:)
Na és hálás szívvel gondolok azokra akik a kórházban előbb egyben majd külön töltött hetek alatt megtettek mindent azért, hogy Dávidom velünk lehessen!:)
Isten éltessen kisfiam!:) Maradj mindig kitartó, egyenes és boldog ember!:) Anyád imád!:))))))
a szülinaposomnak...:))

PICnik:)

Beugrottunk ma a PICnikre is.:) Nagyon jó volt látni a kedvences nővérkéink közül párat és biztos, hogy jövőre is ott leszünk!:) A mi koraszülött osztályon való tartózkodásunk rövid volt, de a plusz amit adott egy életen át elkísér! Köszönünk mindent és kívánjuk, hogy az ott dolgozók mindig maradjanak ilyen vidámak és legyenek boldogok!:)

Dávidom úszni tanul. :) Az első óra után feladta volna, de nem hagytam és most már izgatottan várja az órákat.:) Na és gyakorol rendületlenül, mert ugrani is kell a medencébe és Ő páros lábbal még csak pár hónapja tudja ezt művelni. Most mindenhol így közlekedik, az összes lépcsőn edzést tart amerre elhaladunk...:)) Ma taposniuk kellett a vízet és persze teli talppal ez nem ment neki.... de... az esti fürdés már egy órásra nyúlt és úszott az előszoba is, mert gyakorolt lelkesen.....:))

Amúgy is nosztalgikus hangulatban vagyok mostanában hiszen közeledik a születésnapja :), de ahogy ma elnéztem az úszáson olyan büszkeséget éreztem ami leírhatatlan. Egykor ez a pici fiú csak egy álom volt és életre álmodtam...:) és azóta Ő megnyer minden csatát és napról-napra bizonyítja nekem, hogy egy csoda az élet.....:))

Csoda csuka:))

Elkészült végre a cipő amire nagyon-nagyon vártunk! Én izgultam nem kicsit, de ma legördültek a kövek, mert ezek a csukák igazán profi munkáról tanúskodnak és mivel a betét kivehető most már a szandikban is nyugodtan rohangálhat az Úr.:))
Végre megéltük, hogy az otthonunktól csupán tíz percre készítenek nekünk olyan cipőcskéket amilyet megtervezünk és amikben a lábikók is jól vannak.:) Hát mi a boldogság ha nem ez?:)))

Négy keréken....:))

Így teker Ő....:)))

PICnik:))

XI. győri PIC-NIK
KEDVES MINDENKI!::))))

www.egeszseges-ujszulottekert.hu

iwiw klub: győri koraszülött osztály

2012. július 7.-én (szombaton) tizenegyedik alkalommal rendezzük meg

(10-14 óráig) az osztályunkon kezelt, de azóta már nagyobbá cseperedett volt kis betegeink, testvéreik és szüleik találkozóját.

Szabadtéri pikniket tervezünk, az Aranypart Szabadstrand 1., a Bahnhof Egyetemi Vigadó területén.

A PIC-nik természetéből adódóan, ha módjuk van hozzanak kis házi étket, süteményt, hogy a találkozó minél családiasabb legyen.

Pokróc, pléd, takaró is legyen kéznél, mert elsősorban a fűre ülhetünk.

Egész pici babák tápszerét mindenképpen elkészítve hozzák magukkal, a nagyobb gyermekek virslit , üdítőt, süteményt, gyümölcsöt, fagyit kapnak.



Sajnos eső esetén elmarad a rendezvény !

Jelentkezés / információ:

96/507-951 (PIC)



Javaslatait / ötleteit / felajánlását várjuk a következő címre:

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház

PIC

Dr. Gál Veronika

9023 Győr, Vasvári Pu.2-4.

galv@petz.gyor.hu





Megközelítés: (2 ,14 buszjárat, Kekszgyár felől lehet átsétálni) és 11, 6 buszjárat útvonalán,) autóval a Széchenyi Egyetem parkolója .

Évet zártunk....:) Az Úr nemsokára hat éves lesz, jövőre már nagy nagy csoportosként kezdi az ovit....és én csak ámulok és bámulok mert hihetetlen gyorsan elrepültek ezek az évek.
Minden leendő kis elsősnek sok sikert kívánunk az iskolához!:)

Csak lazán....:))) Már csak heti egy órában, de a péntekek abszolút meghatározó személye Laci Papa....:))

Gyermek rutinos versenyzőkhöz méltóan zavarta le a méret vételt...:)).....mert cipésznél jártunk ismét.:) Ezúttal helyben és ugyan a lényeg még nincs a kezünkben, de én eddig elégedett vagyok. :)
Bár tényleg régi motorosnak számítunk a témában mégis csak most tudtuk meg, hogy 18 év alatt fél évente lehet receptre íratni a csukákat... A praktikus és okos cipész bácsinak hála pedig a betétek ezúttal nem lesznek beépítve a cipőkbe hanem kivehetősre készíti el őket. Így maradhatnak a normál cipők is használatban.:)
Szép napot mindenkinek!:)

anyák napja...:)

Kicsi csillagomnak...:)

Cipő vadászat indul ismét....:) csak hogy ne unatkozzunk...:))
Gyermek ügyesen megvágta a talpát ami miatt lábujjhegyezik és ez engem nem dob fel túlságosan, de túléltünk már nagyobb viharokat is...:)
Még mindig járunk gyógytornára, masszázsra és és és....megtanult úszni a fiatalember végre!:)))
Összességében kijelenthető hogy Dávid jól van és a lényeg ez.:)
Szép napokat Nektek!:)

"Mióta megszületett sokat gondolkodtam...vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen hogy még erő van a két kezemben támasza leszek ha elfáradna....."
Ez abszolút rólunk szól és benne van minden amit én érzek iránta és talán furán hangzik, de ma már megköszönöm a sorsnak, hogy ránk rakta ezt a terhet-feladatot. Olyan leckéket tanultunk meg ezáltal amelyek nélkül sokkal kevesebbek lennénk emberileg. Az elfogadást megtanulni hatalmas feladat, de cserébe kinyílik a világ és az élet legapróbb örömei is hatványozódnak. 
Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánunk!:))

Mindenkinek boldog nyuszit kívánunk!:))

A képeken az Úr alkotásai láthatók...:))