"Mióta megszületett sokat gondolkodtam...vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen hogy még erő van a két kezemben támasza leszek ha elfáradna....."
Ez abszolút rólunk szól és benne van minden amit én érzek iránta és talán furán hangzik, de ma már megköszönöm a sorsnak, hogy ránk rakta ezt a terhet-feladatot. Olyan leckéket tanultunk meg ezáltal amelyek nélkül sokkal kevesebbek lennénk emberileg. Az elfogadást megtanulni hatalmas feladat, de cserébe kinyílik a világ és az élet legapróbb örömei is hatványozódnak. 
Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánunk!:))

Mindenkinek boldog nyuszit kívánunk!:))

A képeken az Úr alkotásai láthatók...:))

Vannak az életben pillanatok amik belénk égnek és amikben benne ragadnánk hosszú-hosszú időre. Másnak talán hétköznapi momentum, abszolút természetes és nem is értenék talán hogy miért jelent olyan sokat.....de van abban valami csodás, hogy az ember arra ébred reggel, hogy a gyermeke épp aktívan tornázik és önfeledten ugrál...:) Nekem biztosan.:) Mert tényleg a világ legtermészetesebb módján tette ezt és pont olyan ügyes vagy épp suta volt mint bármelyik másik kisgyerek a világon....és ez is egy olyan pillanat volt ami törölte a múltat, a könnyeket....mert ezért megérte, mert voltak ilyen álomképeim amikbe kapaszkodtam az út során és most már ez a valóság.:) Egy csoda az élet!:)