Tegnap találkoztunk egy kis tündérkével.:) Ő még az út elején tart és két hatalmas gipsz csizmával éli a mindennapjait. Nekem ez a látvány nem fura, nem ijesztő.....de már szinte el is felejtettem hogy másoknak bizony az lehet. Pedig anno mi is megkaptuk a kérdéseket: Jézusom, eltörött a lába?.... Hát mit csináltak ezzel a szegény gyerekkel?...stb, stb..... Én értem és megértem hogy kívülállóként egy gipszes pici látványa megdöbbenést vált ki az emberből, de érdeklődni normális stílusban is lehet. Egy ilyen élethelyzetben van az embernek éppen elég gondja-baja. Semmi szüksége arra hogy még szörnyülködni vágyó egyének is betalálják...
Ha találkoztok olyan picivel aki egy vagy két hatalmas gipsz csizmát kénytelen viselni és elviselni akkor inkább mosolyogjatok rá és kívánjatok az anyukának minden jót és kitartást! Ezzel sokkal többet segítenétek!;)
Mi innen is üzenjük, hogy a kisasszony egy kis tündér és bár várnak még Rátok nehéz pillanatok, de nagyon jól csináljátok és eljön az a nap mikor ez a kis hercegnő épp úgy fog körülöttünk futkosni, mint azt Dávid tette tegnap!;):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése