Állt ott ez a pici ember és keresett a tömegben a szemével....aztán hopp, megtalált. Pár másodpercig tartott csak míg a tekintetünk egybevillant, de máris megnyugodott, bátor lett és elmúlt az izgalom is. :) Hát nem fantasztikus dolog ez? :) Van egy ember a nagyvilágban akinek én vagyok a biztos pont, a vár, a menedék, a királylány és a többi.... :))) akinek egyetlen távolból küldött mosolyom elég ahhoz hogy ne féljen.... Nem hiszem hogy létezhet az életben ennél szorosabb szövetség. A mindennapos viták, hatalmi harcok sűrűjében -mert van ám itt bőven ezekből is... :D- egy-egy ilyen összenézős pillanat rávilágít a lényegre, felmelegíti a szívet és a lelket és ösztönöz arra hogy jobb ember legyek, hogy valóban erős és stabil vára lehessek annak a kis életnek aki már maga is szárnyal......de azért mindig keres a szemével.... :) Adja az ég hogy mindig így legyen és mindig ugyanezt érezze mikor majd így összenézünk. Anyukának lenni jó! :)
Így legyen.
VálaszTörlésHú, de szépet írtál:)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésGyönyörűen fogalmazol! :)
VálaszTörlés"-Anyukának lenni jó!" És tényleg! Már a várandósság alatt átjárja a szíved, lelked, beleépül minden zsigeredbe a szeretet. És ott marad. Örökre! Nem veheti el senki. A gyermeki őszinte, tiszta pillantások, ölelések, apró kezek által készített pici meglepetések..... ezek erősítik napról-napra. Mikor azt hisszük jobban már nem lehet, akkor is. Ezek a dolgok, amiket csak mi szülők tudunk igazán értékelni, megérteni, érezni. Mert ez maga a csoda! Boldog vagyok, hogy átélhetem! :)
T. Viki, Győr ( NÉVVEL!) :)