Abszolút vidám nyarunk során Dávidom akkorát nőtt hogy bizonyára a tornasor első felében állhat majd. :) A gond csak az hogy az Achilles ínak nem tudták követni ezt a hirtelen nagy ugrást, lemaradtak kicsit. Nagy baj még nincs de résen kell lennünk és ehhez szükségünk van éjszakára a sínekre. A sínekre amik miatt egészen Miskolcig utaztunk. :))) Az úgy volt röviden és tömören hogy Győrben nem írták fel őket mert csak..... de elismerték hogy szükségesek.... recept nélkül pedig nem gyártották le nekünk őket. Nem ez az első eset mikor nem fogadjuk el egy orvos döntését így aztán meg sem álltunk Miskolcig ahol is felkerestünk egy kedves doktornőt drága Zsuzsi barátnőm javaslatára. :) Megérte az utazás maximálisan mert hétfőn indultunk és szerdán már a sínekkel együtt térhettünk haza. :)))
A lényeg az hogy ismét megerősítést kaptunk arról hogy amit és ahogy csinálunk az nagyon is jó mert még a mostani állapotromlás ellenére is gyönyörűek Dávid lábai. Soha nem tudtuk volna elérni ezt az eredményt ha anno rábólintok a nagyműtétekre..... Nem kizárt továbbra sem hogy egyszer szükség lesz a kisműtétre de már nyertünk hét évet ami alatt bizony a műtéti technika sem kicsit fejlődött. Ez az ami nagyon nem mindegy! :) Úgyhogy mi ezentúl Miskolcra járunk lábikó ügyben. :) Persze Kati nénihez ragaszkodunk, Őt nem hagyjuk el soha! :)))) Na és megyünk továbbra is masszázsra Krisztához és Beához is. :)
A mottónk továbbra is marad az hogy félmegoldás nem érdekel minket és nem állunk meg soha! :)))
