Dávid kétoldali dongalábbal született (33 hétre). Egy hetesen már gipszekben volt. Majd fél évig tartott ez az állapot kisebb-nagyobb szünetekkel és olykor csak egy lábat érintve.
A gipsz szünetekben jártunk egyéni kádas terápiára mozgásfejlesztés céljából. Volt egy masszőrünk, akit mi nem találtunk elég eredményesnek. Megismertünk egy remek konduktort akinek az útmutatásait követve hamar behoztuk a lemaradásokat. Megjártunk néhány kórházat, beszéltünk néhány orvossal, rengeteget kutakodtunk a témában, elutasítottunk műtéteket.
Voltak ortéziseink (egy jó cipész segítségével ezen módosítottunk egy picit), Bebax szandi. Aztán igazi cipők is!:)
A megoldást pedig egy masszőr jelentette aki a saját maga által kidolgozott -és már jó néhány hasonló problémával küzdő kisgyereken sikerrel alkalmazott- technikával, módszerrel megadta a teljes élet lehetőségét a kisfiunknak anélkül, hogy műteni kellett volna.
Ezek a tények röviden.
