Azok a szépséges bokák... :))

Ha csütörtök akkor gyógytorna.:) Kelünk, indulunk, megyünk lelkesen.... :) Szeretjük Kati nénit, ma már a tapaszokat is megkedvelte az Úr.....de.... Mi a fészkes fenét csináljak hogy ha nem is dalolva, de önként és aktívan részt vegyen a feladatokban??? Hogyan kéne rávezetnem egy majdnem hat és fél évest hogy ez érte van, jó neki és nagyon is szüksége van rá? Van már itthon is bordásfal hogy azokat is kiélhesse rajta amiket egy kisgyerek lát benne mint lehetőség -pl ez egy felhőkarcoló amiről életveszélyes ejtőernyős ugrásokat lehet végrehajtani az előtte elterülő óceánba... :))) - de a gyógytornán is játékos formában kapja a feladatokat amúgy is.... és mégis dacol, sztrájkol, tüntet... Makacs mint az anyja.... :D Mindenesetre ötleteket várok! :)
de ami miatt ma is úgy éreztem hogy írnom kell az az a pillanat volt mikor kivételesen tette a dolgát és én elnéztem a bokáit...és láttam őket....és soha még ilyen szépek nem voltak szerintem! :) Amikor született nem igazán nyílt alkalmam más dedek tappancsait vizsgálgatni. Így aztán elég sokáig nem láttam a különbséget sem az Úr csodacsattogói és a "normál" lábikók között. Később meg akaratlanul is ezt néztem meg minden utamba kerülő gyereken....és akkor már persze láttam hogy aha, ez meg ez itt nekünk másképp áll, néz ki, tartja, stb... de ahogy ma elnéztem ezt a két is pipaszár lábikót csak az villogott az agyamban, hogy ajha, milyen szépek a bokái.... :)))
Szóval én most örülök és arra kérném a drága jó Jézuskát ha épp van rám is egy fél perce hogy hagyja meg nekünk a jelenlegi állapotot lábikó fronton!!! és cserébe esküszöm hogy hihetetlen jó leszek! :) de tényleg, annyira nagyon jó lenne ha ez már mindig így maradna....
A kép már itthon készült, mert persze a mese nézés alatt megjött az ihlet is és csak nekiállt magától csinálgatni a mai feladatokat.... :))
Íme az a két lábikó amiken az én nagyszájú kis focistám rohangál... :))) :

és még valami, mert ismétlés a tudás anyja az pedig hatalom mint tudjuk és gondolkozni nem fáj...: a tapasz egy fantasztikus eszköz, én nagyon hasznosnak tartom még mindig. DE! önmagában nem segít! A gyógytorna és a tapasz édestestvérek és akkor tudnak eredményeket produkálni ha kéz a kézben járnak... és még mindig nem ragasztgatunk otthon lelkesen, mert ehhez bizony a lelkes de laikus anyukák nem értenek! Hagyjuk ezt a feladatot a gyógytornászra! Aztán pedig csodáljuk az éppen aktuális színkombinációt! :)))