"Mióta megszületett sokat gondolkodtam...vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen hogy még erő van a két kezemben támasza leszek ha elfáradna....."
Ez abszolút rólunk szól és benne van minden amit én érzek iránta és talán furán hangzik, de ma már megköszönöm a sorsnak, hogy ránk rakta ezt a terhet-feladatot. Olyan leckéket tanultunk meg ezáltal amelyek nélkül sokkal kevesebbek lennénk emberileg. Az elfogadást megtanulni hatalmas feladat, de cserébe kinyílik a világ és az élet legapróbb örömei is hatványozódnak. 
Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánunk!:))