Amúgy érdekes, de én ezen a téren mindig amolyan senki gyerekének érzem magunkat mert ha bravúrosan is, de mi kihúztuk a 33. hétig és a korán is csupán két hetet vendégeskedett a fiatalúr.... Dongaláb fronton meg ugyanez a szitu, mert ott meg bejön az hogy ja, de Dávid még korábban is érkezett... Olyan ez kb mint mikor anno neurológushoz mentünk a megkésett mozgásfejlődés miatt és azzal a véleménnyel tértünk haza hogy vagy a gipszek miatt maradt le az Úr, vagy amúgy is lemaradt volna a koraszülöttsége miatt... Csak az biztos hogy semmi sem biztos. :D
Mindenesetre én nagyon-nagyon tisztelem az összes olyan pici embert aki már a kezdésnél komoly harcot volt kénytelen vívni, az Ő szüleiket és egyáltalán nem utolsó sorban a koraszülött osztályok dolgozóit!!!
Fontos hogy beépüljön a köztudatba hogy a koraszülés létező dolog, bárkivel bármikor megtörténhet és hogy ezek a gyerekek és a családjaik megkapjanak minden létező és lehetséges szociális és társadalmi segítséget!
/A Jézusom de kicsi ez a gyerek és a de jó Neked hogy a végét kihagytad nagyszerű felkiáltások ugyanis nem segítenek. Utóbbi bennem mély nyomokat hagyott és a mai napig ütni tudnék érte..../
Szóval remélem sokan elmentek a rendezvényre és hogy mi is ott leszünk! :)
Sajnos még nem érintett az ember, könnyen úgy tesz, úgy érez, hogy: Velünk ilyen nem történhet meg! Aztán ha meg van a baj, akkor meg pánik ezerrel. Bár azt hiszem, ezekre nem lehet felkészülni.....
VálaszTörlésNem, erre tényleg nem. Még akkor sem ha már tudod hogy mi lesz... Én a 29. héttől már a kórházban voltam. Nyertünk sok-sok napot, de mégis mikor az éppen megkezdett 33. hetem első napján véglegessé vált a másnap szülés....hát, nem voltam épp higgadt... és sajnos igen, aki a "túlparton" van az nagyon könnyen rántja meg a vállát holott az élet nem életbiztosítás és nem is egy pöttyös kötet..
VálaszTörlésAmi még nagyon megmaradt az az hogy akikkel anno együtt indultunk kb a pocakos létnek egyáltalán nem tudták átérezni hogy milyen hullámvölgybe kerültünk bele... Mi már nagyban kontrollokra jártunk és rég gipszes volt Dávid mire ők elkezdtek babázni... Sokan el is tűntek az életünkből, mert nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel, de én sem az övékkel... Tényleg egy abszolút új világba csöppen bele az ember lánya és erősen beszűkül a figyelme és akkor még nem beszéltünk a sok szomorú sorsról amit testközelből követtünk nyomon.. Ezek talán soha nem merülnek feledésbe és valóban igaz hogy csak az értheti meg teljesen aki szintén át és megélte... Nem egyszerű történet ez...
VálaszTörlés