Boldog Karácsonyt! :)

Ezúton köszönöm szépen hogy ebben az évben is velünk voltatok! :) Idén is volt okunk sírni, de a jó Istennek hála nevetni is! Bízom benne hogy a 2013-as évben inkább csak az utóbbira lesz okunk. :) Köszönöm a sok bíztatást és örülök hogy idén is sok jó embert ismerhettem meg!:)
Sajnos nagy veszteség is ért minket a nyár során.... Laci Papa! Örökké a szívünkben élsz!!!
Remélem hogy egyre kevesebb babának szán a sors a miénkhez hasonló utat, de továbbra is nagyon szívesen segítek akinek és amiben tudok!
Békés, boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek és jó egészséget, stabil lépteket az új évre! Váljanak valóra az álmaitok, mi is ezen fogunk dolgozni továbbra is...:)

és még egy történet.....

Ehhez nincs mit hozzáfűzni....
http://www.leukemias.hu/leukemias-gyermekek/j-keve-tortenete/

...

Megvolt az idei év utolsó gyógytornája is. Mondanám hogy jajj de flottul ment, de akkor hazudnék.... Hoztuk a szokásos formánkat... :D Viszont hazafelé elgondolkozott az Úr hogy ha nem tornázik rendesen akkor akár műtétbe is fordulhat a történet és azt Ő bizony nem szeretné. Nahát én sem....úgyhogy remélem hogy most már talán megérti hogy kell ez neki és januárban megmutatja hogy tud Ő ha akar.... :)
Egyébként benne van a pakliban az operáció lehetősége mint ahogy tulajdonképpen felettünk lebeg gyakorlatilag a kezdetek óta. Én sem szeretném, nagyon nem......ezért hiába a torna és masszázs szünet, itthon azért folytatjuk a mókát. A jobb láb csodás, szépen funkcionál, sarok a talajon, stb...szóval valóban szuper! :) A bal pedig ahogy volt mindig is, rosszabb... Nem szabad elkiabálni soha semmit.... Ezt már megtanulhattam volna... A torna közben élesen kijön a két lábikó közötti különbség és most nem a szemellenzős időszaknak van itt az ideje.... Már azt hittem kapunk egy kis szusszanásnyi szünetet, de nem.... és tudjátok mit? Ha nincs szünet hát nincs. Akkor most jól felszívjuk magunkat és megmutatjuk hogy miért is jutottunk el idáig, hogy számunkra nincs olyan cél ami elérhetetlen! :)
Természetesen ha elkerülhetetlenné válik akkor élünk a műtéti lehetőséggel, de addig is megteszünk mindent annak érdekében hogy elkerülhessük...
és itt is szeretném megköszönni Kati néni egész éves segítségét. Nem a munkáját, mert neki ez a hivatása! Örülünk hogy Veled tölthettük ezt az évet is és megyünk jövőre is! :) Nem szabadulsz tőlünk soha! :D

Történetek....emberi sorsok....

Minden ember mögött áll egy történet. Hoztam most egyet Nektek és karácsonyig kaptok is még párat, mert rengeteget lehet belőlük tanulni, el lehet rajtuk gondolkozni és erőt lehet belőlük meríteni.
Az első a koraszülés témakörbe tartozik. Hogy miért? mert minden élet ajándék és csoda. Van aki nem kérte, mégis megkapta. Van aki hiába küzd érte....van aki megkapja ugyan, de nem a lányregényes verzióban.... Soha nem tudhatod mit tartogat számodra a sors, de fontos hogy tudd, nem vagy egyedül! :)
http://www.koraszulott.com/beszamolok/szuloitortenetek/47-koraszueles-ahogy-en-eltem-meg.html

Foci kupa..... :)

Elsőként érkeztünk, utolsóként távoztunk és bár volt közben hiszti, sírás, duzzogás is azért összességében remekül éreztük magunkat! :) Dávid hihetetlen jól védett, nem fél már a labdától és ügyesen használja a kezei mellett a lábait is. :)
Mit mondhatnék? Soha nem lesz számomra hétköznapi dolog egy-egy ilyen esemény és mindig azon fogok izgulni hogy jajj csak a lábai meg ne sérüljenek.....:) és mindig nagyon-nagyon büszke leszek és ilyenkor el merem hinni hogy igen, megcsináltuk. :)
Köszönjük a remek délelőttöt Tibi bácsinak! :) Hajrá Sasok! :))

:)

Nagy templom, rengeteg szülő, lámpalázas csemeték.... Karácsonyi műsor.... :) 

Állt ott ez a pici ember és keresett a tömegben a szemével....aztán hopp, megtalált. Pár másodpercig tartott csak míg a tekintetünk egybevillant, de máris megnyugodott, bátor lett és elmúlt az izgalom is. :) Hát nem fantasztikus dolog ez? :) Van egy ember a nagyvilágban akinek én vagyok a biztos pont, a vár, a menedék, a királylány és a többi.... :))) akinek egyetlen távolból küldött mosolyom elég ahhoz hogy ne féljen.... Nem hiszem hogy létezhet az életben ennél szorosabb szövetség. A mindennapos viták, hatalmi harcok sűrűjében -mert van ám itt bőven ezekből is... :D- egy-egy ilyen összenézős pillanat rávilágít a lényegre, felmelegíti a szívet és a lelket és ösztönöz arra hogy jobb ember legyek, hogy valóban erős és stabil vára lehessek annak a kis életnek aki már maga is szárnyal......de azért mindig keres a szemével.... :) Adja az ég hogy mindig így legyen és mindig ugyanezt érezze mikor majd így összenézünk. Anyukának lenni jó! :)

Azok a szépséges bokák... :))

Ha csütörtök akkor gyógytorna.:) Kelünk, indulunk, megyünk lelkesen.... :) Szeretjük Kati nénit, ma már a tapaszokat is megkedvelte az Úr.....de.... Mi a fészkes fenét csináljak hogy ha nem is dalolva, de önként és aktívan részt vegyen a feladatokban??? Hogyan kéne rávezetnem egy majdnem hat és fél évest hogy ez érte van, jó neki és nagyon is szüksége van rá? Van már itthon is bordásfal hogy azokat is kiélhesse rajta amiket egy kisgyerek lát benne mint lehetőség -pl ez egy felhőkarcoló amiről életveszélyes ejtőernyős ugrásokat lehet végrehajtani az előtte elterülő óceánba... :))) - de a gyógytornán is játékos formában kapja a feladatokat amúgy is.... és mégis dacol, sztrájkol, tüntet... Makacs mint az anyja.... :D Mindenesetre ötleteket várok! :)
de ami miatt ma is úgy éreztem hogy írnom kell az az a pillanat volt mikor kivételesen tette a dolgát és én elnéztem a bokáit...és láttam őket....és soha még ilyen szépek nem voltak szerintem! :) Amikor született nem igazán nyílt alkalmam más dedek tappancsait vizsgálgatni. Így aztán elég sokáig nem láttam a különbséget sem az Úr csodacsattogói és a "normál" lábikók között. Később meg akaratlanul is ezt néztem meg minden utamba kerülő gyereken....és akkor már persze láttam hogy aha, ez meg ez itt nekünk másképp áll, néz ki, tartja, stb... de ahogy ma elnéztem ezt a két is pipaszár lábikót csak az villogott az agyamban, hogy ajha, milyen szépek a bokái.... :)))
Szóval én most örülök és arra kérném a drága jó Jézuskát ha épp van rám is egy fél perce hogy hagyja meg nekünk a jelenlegi állapotot lábikó fronton!!! és cserébe esküszöm hogy hihetetlen jó leszek! :) de tényleg, annyira nagyon jó lenne ha ez már mindig így maradna....
A kép már itthon készült, mert persze a mese nézés alatt megjött az ihlet is és csak nekiállt magától csinálgatni a mai feladatokat.... :))
Íme az a két lábikó amiken az én nagyszájú kis focistám rohangál... :))) :

és még valami, mert ismétlés a tudás anyja az pedig hatalom mint tudjuk és gondolkozni nem fáj...: a tapasz egy fantasztikus eszköz, én nagyon hasznosnak tartom még mindig. DE! önmagában nem segít! A gyógytorna és a tapasz édestestvérek és akkor tudnak eredményeket produkálni ha kéz a kézben járnak... és még mindig nem ragasztgatunk otthon lelkesen, mert ehhez bizony a lelkes de laikus anyukák nem értenek! Hagyjuk ezt a feladatot a gyógytornászra! Aztán pedig csodáljuk az éppen aktuális színkombinációt! :)))

Az első önálló lépések... :)

2007 december hatodikán tette meg Dávid az első önálló lépéseit. :) A Dédihez indult nagy lendülettel. :)

Télapó itt van.... :)))

Mindenkinek vidám Mikulás várást és boldog ajándék bontogatást kívánunk! :)