bari-kád.....:))

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy élünk még csak éppen tombol nálunk a bárányhimlő ami miatt BARI:)kád alá kerültünk...:)
Természetesen tapaszok most is vannak a lábikókon, de a héten az őszi szünet miatt most a gyógytorna kimarad. Tekintettel a pötty helyzetre ezt most amúgy is mellőznünk kéne sajnos. Itt egyébként a helyzet változatlan... Továbbra is nagy lelkesedéssel indulunk csütörtök reggelenként, de aztán az Úrból rendre előtör a makacsabbik énje.. Őszintén minden tiszteletem Kati nénié, mert tolerálni tudja és azért csak elvégzi a Mr a feladatokat is...:)
Addig is míg újra be nem indul az élet lábikó fronton is hoztam egy nyári képet ami nagy kedvencem, mert semmi dolgunk nem lévén fedezd fel városodat játszottunk és mert a futópályát meglátva gyermek vidáman nyargalt rajta fel-alá...:))

A tapaszokról...

Meglepődtem a sok kérdésen amiket a tapaszok kapcsán kaptam. Azt gondoltam hogy ez egy szélesebb körben ismert és alkalmazott terápiás eszköz, de örülök hogy fel tudtuk rá hívni a figyelmet.:)
Az alábbi linken olvashattok arról, hogy mi is ez valójában:
http://3nstex.hu/termekleiras

Amit kiemelten fontosnak tartok az az hogy csak szakember helyezze fel a tapaszt-tapaszokat! Így lehet csak valóban hatásos. Ez sem a csináld magad kategória...

és egy kép a frissen felhelyezett tapaszokról a világ legcsodásabb lábikóin:))):

Ovi foci :))))

Már az ovi elejétől nagyon-nagyon szeretett volna Dávid is a csapat tagja lenni, de várnunk kellett.....és csak vártunk és vártunk..... Közben rengeteget "edzettünk" -már amennyire azt egy focihoz nem értő anyukával lehet:))- parkban, játszótéren és még a lakásban is....:) Idén nyáron pedig vettünk egy szép zöld mezt is, abban bízva hogy ősszel már komoly szerepe lesz....és lett is!:))) Amit három évesen kívánt és amit azóta is töretlenül akart az most teljesült!:)) Dávid is ovi focis lett!:))
Eddig péntekenként mindig kisírta, hogy délben jöhessen haza. Ehhez képest ma elém álltak a kis barátjával és arra kértek, hogy nehogy elhozzam Dávidot pénteken ebéd után, mert délután ovi foci lesz!:)) Dehogy hozom!:)) Úgy örülök hogy örül, hogy még az esti mesét is szüneteltetni kell két percenként, mert eszébe jut valami az edzésről....:)) Büszke vagyok Rá nagyon!:))
és köszönjük mindazoknak akik egyengették-egyengetik a lábikók útját és mindezt olyan jól, hogy gond nélkül rúghatja a bőrt Ő is!:)) Laci Papa mindig azt mondta majd gondoljon rá ha ott lesz a csapatban Ő is.... Én gondoltam. Az első akinek elújságoltam volna a nagy hírt az Ő volt, de tudom hogy látja fentről és azt is hogy mit mondana.....:))
és hogy még egy jó hír is legyen: a tapaszok annyira kitartottak -azaz a kis focista annyira okosan viselte őket:))- hogy csak ma este szedtem le az utolsó darabot....:)))
Leírnám ha tudnám mennyire nagy dolog számomra az hogy Ő is focizhat és hogy mekkora boldogsággal tölt el, de egyszerűen nem lehet, mert erre nincsenek szavak....:) Repkedünk!:))))

Kis tündér...:))

Tegnap találkoztunk egy kis tündérkével.:) Ő még az út elején tart és két hatalmas gipsz csizmával éli a mindennapjait. Nekem ez a látvány nem fura, nem ijesztő.....de már szinte el is felejtettem hogy másoknak bizony az lehet. Pedig anno mi is megkaptuk a kérdéseket: Jézusom, eltörött a lába?.... Hát mit csináltak ezzel a szegény gyerekkel?...stb, stb..... Én értem és megértem hogy kívülállóként egy gipszes pici látványa megdöbbenést vált ki az emberből, de érdeklődni normális stílusban is lehet. Egy ilyen élethelyzetben van az embernek éppen elég gondja-baja. Semmi szüksége arra hogy még szörnyülködni vágyó egyének is betalálják...
Ha találkoztok olyan picivel aki egy vagy két hatalmas gipsz csizmát kénytelen viselni és elviselni akkor inkább mosolyogjatok rá és kívánjatok az anyukának minden jót és kitartást! Ezzel sokkal többet segítenétek!;)
Mi innen is üzenjük, hogy a kisasszony egy kis tündér és bár várnak még Rátok nehéz pillanatok, de nagyon jól csináljátok és eljön az a nap mikor ez a kis hercegnő épp úgy fog körülöttünk futkosni, mint azt Dávid tette tegnap!;):)