Segítsünk!

Rinátért....

A fenti link egy facebook eseményhez juttat... Nézzétek meg. Nincs mit hozzáfűzni... Aki tud kérem segítsen!

Két tapaszos az Úr....:))))

Ezt is megéltük.....:)) Mindkét lábikón ott van a szép kék tapasz...:)) Nagyon nem tetszett az Úrnak és nagyon nem akarta, de cserébe liftezhetett nem is keveset és megszemléltük azt is hogy hogy halad a kórháznál az építkezés.....:))
Nagyon várom azt a napot mikor végre tudatosul benne hogy a gyógytorna, stb neki jó és érdeke és nem kell mindig trükközni, húzkodni, egyezkedni vele.....de úgy érzem ez még picit messzebb van.....:) Addig is köszönjük Kati néni türelmét, mert hozzánk aztán kell....:))

......

Érik már bennem egy ideje ez a bejegyzés, csak ülepítettem a mondandómat, hogy ne legyen túl nyers....
Mostanában túl sokszor kapom meg azt hogy Dávid lábainak az állapota biztos nem is volt olyan súlyos, de olyan is akadt aki szerint nem is dongalábakkal született..... /nem, csak szórakozásból gipszelgették, mert épp rohadtul ráértek..../. Mindezt pedig azért mert soha nem volt műtve egyik lábikó sem... Hát nem. Ha úgy öt és fél éve másképp döntök akkor mindkét lábán nagy műtétet hajtottak volna végre.... Biztosan azt is csak viccből, mert nincs jobb dolguk...
Nagyon nehéz döntést kellett akkor hozni, vállalva minden következményét és rálépni egy olyan útra ami ismeretlen volt és nem csak számunkra... Elindultunk és járunk rajta töretlenül azóta is. Eddig egészen úgy néz ki hogy nem is hiába...
Nem tudom mi lett volna ha megműtik, nem tudom hogy másnál beválna-e a mi módszerünk... Épp ezért olyan nehéz helyzet ez... Én anno arra gondoltam hogy ha megműtik az már visszafordíthatatlan, ott már nincs B verzió... Ellenben ha nincs műtét de mégsem sikerülne a más alternatíva még akkor is bármikor meg lehet operálni a lábikókat ha szükséges.
Én tudom honnan indultunk, hova jutottunk és hogy mennyi munka, fáradtság, könny, nehéz pillanat van ebben benne.....és megérte. Maximálisan! Ha elölről kéne kezdeni sem döntenék másképp.
Mindemellett én nem ítélek el senkit aki a műtét mellett dönt. Ő úgy látja, érzi helyesnek és én hiszem hogy egy szülő érzi és el tudja dönteni hogy mi a jó a gyermekének.
Csak mostanra nagyon elegem lett abból hogy még nekem kéne bizonygatni hogy de bizony, itt is nagyok voltak a bajok... Nem fogom. Az egyetlen ember aki megítélheti a döntésemet az Dávid. Ha majd felnőtt lesz és átlátja az egész helyzetet mondhatja azt hogy jól vagy rosszul csináltam a dolgomat. Én bízom benne hogy a továbbiakban is ilyen szépen alakulnak a dolgok és nem lesz oka a negatív kritikára.
Én többnyire azzal a gondolattal kelek és fekszem hogy legyen vele minden rendben és őszintén hálás vagyok a sorsnak amiért mindig elénk küldi a megfelelő embereket és haladhatunk előre. Ezt máshogy nem lehet csinálni csak pozitívan és töretlen hittel és ezért nem hagyom hogy negatív megnyilvánulásokkal mérgezzenek engem teljesen mindegy hogy milyen indíttatásból és hogy ki az....
Igen, mi a napos oldalon vagyunk és én bármit megteszek azért hogy ott is maradjunk! és ezért nem fogok elnézést kérni senkitől!
Na.....ennyit akartam.:) és nem szerettem volna ezzel megbántani senkit, pont ezért nem is sorolom fel a konkrét eseteket és személyeket. Ez amolyan tudd hogy értsd helyzet...;)

Kinőni maximum a ruháit fogja....:))

Tegnap hat éves státusz vizsgálaton jártunk. A védőnéni -akinél mi újak vagyunk és egyébként kifejezetten kedves hölgy- megjegyezte hogy Dávid papírjain az áll hogy kétoldali dongalábbal született. Majd megkérdezte hogy elmúlt vagy kinőtte, mert Ő nem látja rajta....:) Elmondtam hogy ezt kinőni nem lehet és elmúlni sem tud.:) A következő megállapítás az volt hogy akkor biztos nem volt olyan súlyos.... Elmeséltem hogy hány helyen jártunk és hogy mindenhol kétoldali nagyműtétet javasoltak.....és aztán pár szóban azt is hogy milyen utat választottunk az operációk helyett.
Nahát....egyrészt ez így nagyon jó, mert ahogy a védőnéni úgy mások se mondanák meg soha hogy bármi probléma is volt/van a lábikókkal. Ergo nagyon jó munkát végeztünk.:) Másrészt meg ebből is látszik hogy mennyire keveset tudnak a dongalábról az emberek. Ez egyrészt nagyon jó, mert azt jelenti nem érintette őket a dolog! Másrészt meg azért nem lenne baj ha akik gyerekekkel foglalkoznak legalább azok az emberek rendelkeznének ha többel nem is, de alap információkkal ebben a témában....
Mi meg amúgy jól vagyunk.:) Hivatalosan a fiatalember 120 cm és majdnem 22 kiló.:) Hol van már a 44 centi és a két kiló?:)))
Gyógytornán is jártunk és ezúttal csodaszép királykék tapasz került a bal lábikóra ami még most is rajta van!!!:)
Nagyon szép hétvégét kívánunk mindenkinek!:)

mini jubileum....:))

Az anyukák agya valami eszméletlen....:)) Rendszeresen elfelejtem hogy a kedd gyümölcsnap az oviban, hogy miért is indultam a boltba, stb, stb.....de arra tisztán emlékszem hogy éppen egy éve vettük meg az első sima cipőit az Úrnak!:))) A hisztit amit a boltban levágtam meg bízzunk benne hogy mindenki más agyában sűrű homály fedi....:))))) Na és egy picivel több mint egy éve járunk Kati nénihez, a gyógytornászunkhoz is.:) Szóval ma is jubiláltunk....:)))
A képen a fiatalember épp rendkívül fontos információkat oszt meg a macskával arról, hogy hogyan kell sárból tapasztva házat építeni....:)))) :

kreatív vacsik és az Úr ha alkot...:)

Természetesen amellett hogy életünk központi ügye és kihívása a lábikók épp aktuális állapota, azért többnyire épp úgy töltjük a napjainkat mint bárki más.:) A kis két kilósból egy szép szál és igen-igen makacs kis legény cseperedett.:) Egy mai eset ami abszolút hűen tükrözi a fiatalember stílusát és észjárását :) :
Szülői után nézegetem Dávid új művét a falon. Címe: szüreti séta. Aztán óvónéni elmesélte a történetét is...:): a feladat az volt hogy rajzolják le a gyerekek magukat a szüreten. Dávidom viszont csak szőlő tőkéket, utat és felhőt kreált. Ezután a párbeszéd óvónéni és Mr. Makacs között kb így zajlott:
-Dávid! Nem ez volt a feladat! Hol vannak a képről a gyerekek?
- A gyerekek még a buszban vannak!
- Na jó, de hol van a busz? Az sincs a rajzon!
- Azért mert még nem ért oda....
Ennyi......:D....de mert a fiam igazán nagyvonalú azért lerajzolta barátját Balázst és saját magát....:)) A többiek biztos éppen másfelé jártak.....:D

Mindemellett -habár csak 21,4 kg- Dávid imád enni és még jobban szereti és nagyra értékeli ha az étel szépen és ötletesen van tálalva.:) Én ezt igyekszem is teljesíteni minden este ahogy a képeken is látszik, de nagyon szívesen fogadnék ötleteket Tőletek is, mert kezdek belőlük kifogyni...:)

Az utolsó képen pedig az országos cimborájával, Rozsdás Tomival látható.:) Ők így alszanak.....:))

Tapaszoska...:) avagy újabb módszer a siker felé vezető úton...:))

Mi is az a tapasz? - A kinesio taping egy terápiás módszer, melyet akut és krónikus mozgásszervi megbetegedések kezelése folyamán alkalmaznak. A kinesio tape valójában egy rugalmas pamut szalag, mely helyes alkalmazás esetén csökkenti a fájdalmat, gyorsítja a gyógyulás folyamatát és segíti az izmok helyes működését. 

Kati néni -a gyógytornászunk:)- már eddig is ajánlotta, de az Úr makacs... Úgy döntött nem akarja és emellett fixen ki is tartott.... Úgy kb kismilliószor magyaráztam el több módon is neki hogy miért is kell neki ez a tapasz és mennyire nagyon jó is lesz ha már lábain lesz. Megértette, helyeselt és aztán mégsem engedte.... Na de ma megtört a jég! :) Legalább a bal lábikóra -kezdetektől az a "rosszabb"- felkerült a tapasz végre!:)) Cserébe annyit kért hogy továbbra is az én ágyamban aludhasson....:)) 
Felragasztásnál még nem akarta hogy kilógjon a zokniból is a helyes kis zöld csík, de mire átértünk az oviba már rövidnadrágért reklamált és legközelebb Ő is zöld-fehér variációt kér, mert Kati néni azt mondta hogy az ETO-s focistáknak is olyan van.....:)))
és a kép amin full kóma, de már tapaszos:)):

Gurulófesztivál....ahol helyükre kerültek a dolgok...:))

Van Győrújbaráton egy remek esemény.....a Gurulófesztivál.:) Picik (akadt egy éves induló is:)) és nagyok kettő vagy éppen több kerekes versenye, de leginkább szuper élményeket nyújtó rendezvénye ez.:)

Idén Dávidom is indult. Rettenetesen izgult és félt, hogy vajon tudja-e teljesíteni a távot Ő is, de végül csak elindult a kis pótkerekeivel...:)) Én ott futottam végig mellette és hatalmas élmény volt beérni a célba együtt és látni az örömöt az arcán...:)) Megcsináltuk, ketten együtt, épp úgy ahogy szoktuk és nyertünk.....nem is keveset...:) Még tavaly történt valami ami miatt Dávid minden önbizalma megszűnt és bár dolgoztunk rajta, hogy ez változzon sajnos nagyon lassan haladtunk.... Viszont miután célba értünk és Ő átvehette az érmét egy csapásra megváltozott minden....:)) Picit később megkérdezte Dávid mi is az a dongaláb. Eddig nem nagyon kezdeményezett beszélgetést a témában. Hát most kiveséztük..... Majd Ő összegzett: lehet hogy nekem az van, de én is betekertem és érmet kaptam! Én is jó vagyok!........ Igen kisfiam, jó vagy.....nekem a legjobb és ha kell lefutom Veled a maratont is ha egyedül nem menne, mert nincsenek határok! Ha mégis akkor csak azért, hogy legyőzzük őket......:)) Csodás nap volt....ezekért érdemes élni!:) Örülök hogy ott lehettünk!:) Megyünk jövőre is, de már két keréken majd........:))

Cipő arzenál + egy szandi....:)))

Az egész úgy kezdődött hogy tegnap sikeresen találtunk szandit. Az első boltban, az első pár jó is lett.:))) Aztán ma reggel nem kicsit késtünk a gyógytornáról és utána engem elkapott a Jézusom, ez egy soha véget nem érő játszma és menni fog ez nekem mindig vajon??? para..... Ezt enyhítendő pedig a Vásárcsarnokba keveredtem ahol két sárgarépa méregetés között egy cipőboltba botlottunk...:)))
Imádtam ezt!:))) Kedves eladó, nekünk való cipők és még az Úrnak is bejöttek elsőre.....:))) A betét is simán belefér mindegyikbe.....hát mi kell még egy jó naphoz?:))) /mondjuk nekem egy pohár jó bor, de majd szombaton lesz olyan is...:))))/
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!:)))

Ovi, torna és úszás újratöltve...:))

Sikeresen megkezdte az Úr az ovit.:) Élvezi hogy Ő most már nagy nagycsoportos és igazán türelemmel és okosan viszonyul a kicsikhez is.:)
Csütörtöktől gyógytorna újra -már várjuk:))- és indul az úszás is ismét. Esténként pedig én masszírozom a lábikókat. Ez többnyire röhögésbe fullad, mert ilyenkor Dávid navigál, a macska nyalogatná a lábairól a babaolajat és a malac is max hangerőn visít.....:)) Én meg felváltva kiabálom hogy: ne magyarázz, ne nyalogassad, ne visíts kérlek szépen......:)) Hogy aki ezt csak hallja miket gondolhat azt inkább nem akarom tudni...:))
A lényeg az hogy Dávid továbbra is jól van és semmi nem akadályozza meg abban hogy tulajdonképpen átrohanja és focizza a napjait...:)