2012. szeptember 26., szerda

......

Érik már bennem egy ideje ez a bejegyzés, csak ülepítettem a mondandómat, hogy ne legyen túl nyers....
Mostanában túl sokszor kapom meg azt hogy Dávid lábainak az állapota biztos nem is volt olyan súlyos, de olyan is akadt aki szerint nem is dongalábakkal született..... /nem, csak szórakozásból gipszelgették, mert épp rohadtul ráértek..../. Mindezt pedig azért mert soha nem volt műtve egyik lábikó sem... Hát nem. Ha úgy öt és fél éve másképp döntök akkor mindkét lábán nagy műtétet hajtottak volna végre.... Biztosan azt is csak viccből, mert nincs jobb dolguk...
Nagyon nehéz döntést kellett akkor hozni, vállalva minden következményét és rálépni egy olyan útra ami ismeretlen volt és nem csak számunkra... Elindultunk és járunk rajta töretlenül azóta is. Eddig egészen úgy néz ki hogy nem is hiába...
Nem tudom mi lett volna ha megműtik, nem tudom hogy másnál beválna-e a mi módszerünk... Épp ezért olyan nehéz helyzet ez... Én anno arra gondoltam hogy ha megműtik az már visszafordíthatatlan, ott már nincs B verzió... Ellenben ha nincs műtét de mégsem sikerülne a más alternatíva még akkor is bármikor meg lehet operálni a lábikókat ha szükséges.
Én tudom honnan indultunk, hova jutottunk és hogy mennyi munka, fáradtság, könny, nehéz pillanat van ebben benne.....és megérte. Maximálisan! Ha elölről kéne kezdeni sem döntenék másképp.
Mindemellett én nem ítélek el senkit aki a műtét mellett dönt. Ő úgy látja, érzi helyesnek és én hiszem hogy egy szülő érzi és el tudja dönteni hogy mi a jó a gyermekének.
Csak mostanra nagyon elegem lett abból hogy még nekem kéne bizonygatni hogy de bizony, itt is nagyok voltak a bajok... Nem fogom. Az egyetlen ember aki megítélheti a döntésemet az Dávid. Ha majd felnőtt lesz és átlátja az egész helyzetet mondhatja azt hogy jól vagy rosszul csináltam a dolgomat. Én bízom benne hogy a továbbiakban is ilyen szépen alakulnak a dolgok és nem lesz oka a negatív kritikára.
Én többnyire azzal a gondolattal kelek és fekszem hogy legyen vele minden rendben és őszintén hálás vagyok a sorsnak amiért mindig elénk küldi a megfelelő embereket és haladhatunk előre. Ezt máshogy nem lehet csinálni csak pozitívan és töretlen hittel és ezért nem hagyom hogy negatív megnyilvánulásokkal mérgezzenek engem teljesen mindegy hogy milyen indíttatásból és hogy ki az....
Igen, mi a napos oldalon vagyunk és én bármit megteszek azért hogy ott is maradjunk! és ezért nem fogok elnézést kérni senkitől!
Na.....ennyit akartam.:) és nem szerettem volna ezzel megbántani senkit, pont ezért nem is sorolom fel a konkrét eseteket és személyeket. Ez amolyan tudd hogy értsd helyzet...;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése