Dávidom úszni tanul. :) Az első óra után feladta volna, de nem hagytam és most már izgatottan várja az órákat.:) Na és gyakorol rendületlenül, mert ugrani is kell a medencébe és Ő páros lábbal még csak pár hónapja tudja ezt művelni. Most mindenhol így közlekedik, az összes lépcsőn edzést tart amerre elhaladunk...:)) Ma taposniuk kellett a vízet és persze teli talppal ez nem ment neki.... de... az esti fürdés már egy órásra nyúlt és úszott az előszoba is, mert gyakorolt lelkesen.....:))

Amúgy is nosztalgikus hangulatban vagyok mostanában hiszen közeledik a születésnapja :), de ahogy ma elnéztem az úszáson olyan büszkeséget éreztem ami leírhatatlan. Egykor ez a pici fiú csak egy álom volt és életre álmodtam...:) és azóta Ő megnyer minden csatát és napról-napra bizonyítja nekem, hogy egy csoda az élet.....:))