2012. április 2., hétfő
Vannak az életben pillanatok amik belénk égnek és amikben benne ragadnánk hosszú-hosszú időre. Másnak talán hétköznapi momentum, abszolút természetes és nem is értenék talán hogy miért jelent olyan sokat.....de van abban valami csodás, hogy az ember arra ébred reggel, hogy a gyermeke épp aktívan tornázik és önfeledten ugrál...:) Nekem biztosan.:) Mert tényleg a világ legtermészetesebb módján tette ezt és pont olyan ügyes vagy épp suta volt mint bármelyik másik kisgyerek a világon....és ez is egy olyan pillanat volt ami törölte a múltat, a könnyeket....mert ezért megérte, mert voltak ilyen álomképeim amikbe kapaszkodtam az út során és most már ez a valóság.:) Egy csoda az élet!:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sok ilyen pillanatot, percet,napot,évet nektek!
VálaszTörlésKöszönjük!:) Ma elgondolkoztam futás közben, hogy mégis mennyiszer tűnt úgy, hogy elakadtunk és fogalmam sem volt merre tovább....de mindig össze tudtuk szedni magunkat és néha sírva, de többnyire mosolyogva jártuk az utunkat...és most itt vagyunk.:)) Persze nem dőlhetünk hátra, valószínűleg sosem tehetjük majd, de sok kis csatát megnyertünk már és messze túlléptünk a saját korlátainkon és azt hiszem ez a lényeg. Elfogadtuk a helyzetünket, de kihoztuk belőle a maximumot és ezt is fogjuk tenni.:)
VálaszTörlés