Segítsetek!
http://www.egeszseges-ujszulottekert.hu/index.php
.....mert mindent elmond egy országról az ahogyan a gyermekekhez viszonyul....

A legújabb csuka...:)) Gyorsan kellett, de tökéletes.:) és engem még mindig úgy fel tud dobni, hogy csak úgy besétálunk a boltba és kb fél óra múlva már cipőkkel távozunk...:))) Mi ez a másfél hónapokhoz képest? :D Na persze vannak szempontok amiket figyelni kell, de ennek a cipőnek tökéletes a kérge, cipzáros, fűzős és még tépőzáras is aminek köszönhetően nem okoz problémát a majd másfél számos méret különbség bal és jobb lábikó között.

Élünk és virulunk...:) Nincs változás és az jó!:) Gyógytorna, masszázs megy továbbra is. A jóga kissé háttérbe szorult, de miután gyermek bealudt az angolon majd másfél órát rohangált a játszótéren..:) úgy gondolom most pont elég a két kötelező program..:) Hamarosan elkezd úszásra járni, mert szeretne és mert mindenki egyöntetűen ezt a sportot javasolja számára.
Szép hétvégét kívánunk mindenkinek!:)

Amire büszkék vagyunk:)))

Önmagáért beszél!:))) 

Éves kontroll letudva. Gyermek mesét néz, én meg diszkréten könnyezem...:) Ezúttal a megkönnyebbüléstől, mert nagyon nagyot alakítottunk!:)) Ha így folytatjuk tovább- márpedig mi csak így tudjuk:))- akkor egyre biztosabbá válik, hogy elértük-elérjük a csodát: nem lesz műtét!:)) A doktor bácsi elégedett, én irtó büszke vagyok..:) Dávid nem tudom mit fogott fel a dologból, de én büszke vagyok rá is...:))
Köszönjük a drukkokat!:) Két kis kacskalábon, de stabil léptekkel haladunk tovább...:)))

Régen csokit evett és mesét nézett közben, hogy ne fájjon...:) Mini-manóként még az is megesett, hogy elaludt  mire végeztek...:)) Manapság pedig játszik a telefonon....:) Hiába, változnak az idők....:))) Csak Laci bácsi örök!:))

Mikor először láttam Őt úgy éreztem rám szakad a világ. Ott volt az én csodám, az annyiszor megálmodott álmom és nem tudtam örülhetek-e, megélhetem-e a létezése feletti örömet ott, abban a környezetben ahol éppen még csak alig megkezdett életek vívták a csatáikat.....és nem nyerhetett mindenki...
Még fel sem fogtam igazán, hogy megérkezett és már félnem kellett, hogy el is veszíthetem...
Akkor ott megtanultam, hogy mi is fontos igazán, hogy az ember bármit képes kibírni amíg van miért és van kiért és hogy mennyire fontos a hit. A magunkba, az életbe és a szeretetbe vetett hit.
Történhet velünk bármi, alakulhat úgy, hogy épp nem az élet napos oldalán vagyunk és időnként megijedhetünk, félhetünk is...mégis, mi tudjuk, hogy mindig van tovább és hogy minden relatív.
Az első és legfontosabb harcon túl vagyunk, együtt hagytuk el az osztályt ahol csupán két hét alatt felnőttem.... Mi már tudjuk, hogy a lehetetlen nem létezik... Az csupán egy állítás és mi szeretjük azokat megcáfolni. Ezért tartunk ott ahol és ezért tudom, hogy végül minden rendben lesz.:)
Ez a válaszom a kérdésre, hogy nem szoktam-e időnként én is kétségbe esni....de...A többit meg leírtam feljebb..;)